Majdnem Movie Night a kollégiumban
2025. június 20. péntek 13:12
A 2024/2025-ös tanév zárásaként ismét megrendeztük június 16-án este a már szokásosnak számító, év végi, közös pikniket, majdnem! szabadtéri filmvetítéssel. Majdnem. Mert idén az orkán erejű szél miatt dőlt dugába a nagyszerű terv. A tavalyi akadályokat lásd az előző évi bejegyzésben: https://www.dng-bp.hu/hirek/
Mert bizony vendégeink voltak. Nem váratlanok, hisz hívtam őket, de mégis megható volt, hogy időt szakítottak ránk, és velünk töltötték az estét a tavalyi végzőseink. Nagyon szerettük ezt a kis csapatot (is). De persze az élet rendje szerint kirepültek, mert várta őket egy új iskola, egy új élet. De a jó értelemben vett tanár-diák barátság megmaradt, és "most is visszajöttek. Nem hivalkodva, nem hangosan. Csendesen, ahogyan az árnyék kúszik a naptól perzselt rét fölé. Felüdülést hoznak, tiszta szeretetet. Olyat, amit már egyre nehezebb találni a világban. Most is így történt. Megöleltek. Leültünk egy asztal köré és kérték, beszélgessünk egy kicsit, mint régen... Együtt."
Visszahozták a nagy, kék kollégiumi emlékkönyvet (Majzik tanárnő nagyszerű ötlete volt), benne a szívhez szóló bejegyzéssel, amelyben megemlékeznek a számukra oly kedves kollégiumi évekről, kamasz életük 5 évének második otthonáról, és kedves tanáraikról. Késő estig beszélgettünk velük, Pozsonyi tanár úr és én. Mintha el sem mentek volna. Minden témát újra megtaláltunk, szinte repült az idő.
Azt hiszem egy pedagógus számára az egykori tanítványok őszinte, már minden érdek nélküli szeretete, a legigazabb teljesítményértékelés, amit a hivatása során kaphat. Valójában ez a munkánk valódi minősítése.
"Eljöttek csak hogy beszélgessünk. Nem siettek el, az egész estét erre szánták. Hogy együtt legyünk még egy kicsit. Úgy, mint régen. Csak most már egy kicsit komolyabban, érettebben.
Azt hiszem, valójában erről kellene szólnia az iskolának. Nem a táblázatokról, nem a beszámolókról, monitor előtti számonkérésről. Nem a legújabb digitális eszközökről. Hanem a kapcsolódásról. A lélekről. A lélek építéséről. Az emberségről. A szeretetről.
Amit, ha jól figyelünk, még mindig megtalálhatunk. Amikor valaki visszatér. Amikor valaki megvár."
(A cikkben szereplő idézetek egy számomra nagyon kedves, író és pedagógus kollégától, Szentandrássy Bélától valók.)
Utóirat: A kerti mozi pedig meg lesz rendezve. Jövőre. Sosem adjuk fel!
Desics Júlia
kollégiumi nevelőtanár
Képgaléria
A képre kattintva további fotók tekinthetők meg...
