Megvizsgáltuk a csillagokat

Kollégiumi csapatunkkal március 10-én este kerekedtünk fel, és egészen a Sváb-hegy tetejéig meg sem álltunk, hogy megvizsgáljuk a csillagokat. Szakadó esőben indultunk el, de mire felértünk, kitisztult az égbolt, és fölöttünk fényesen ragyogtak a csillagok és kacagott ránk a hold. Volt is mit nevetnie, mert ugyan készültünk rá, hogy hűvösebb lesz, mint a Boráros téren, na de, hogy ennyire, azt azért nem gondoltuk. Maradjunk annyiban, hogy vacogtunk. Azonban előnye is volt a dolognak, mert a figyelmünk így egy percre sem lankadt. Mondjuk, volt is mire figyelni.

Ennyi érdekes információt 120 percben életünkben nem hallottunk, mint amit Belső Zoltán csillagász - megjegyzem egyébként rendkívül szórakoztató és energikus módon - ránk ömlesztett. Persze a negyedére sem emlékszünk már, képtelenség lett volna ennyi csillagászati, fizikai és kémiai fogalmat, jelenséget befogadni egy laikus embernek. Felsorolni is elég, hogy mi mindenről volt szó. 

Sok érdekességet tudhattunk meg a csillagvizsgáló területén lévő épületek történetéről, híres magyar csillagászok magánéletéről, a csillagvizsgáló eszközeinek történetéről, csillagképekről. Voltunk a csillagvizsgáló kupolájában, kinyithattuk a tetőt, forgathattuk a tetőszerkezetet, saját szemünkkel láttuk a különféle csillagászati távcsővekbe nézve a Holdat távolról, majd egy másikban a felszínét közelről, a Jupitert, a Marsot és az Androméda-ködöt. A nézelődés közben csillagászati információk tömkelege zúdult ránk a Föld forgási sebességéről, a bolygók tulajdonságairól és helyzetükről.  Mindezt az "észlelő" lépcsőn fölmenve, az "észlelő" korlátba kapaszkodva, az "észlelő" padon ülve, az "észlelő" pokrócokkal a hátunkon. Mert azt is megtudtuk, hogy a csillagvizsgálóban MINDEN "észlelő", amire csak ránéz az ember és az épületen belül található. 

A program zárásaként egy rögtönzött fizika órán vehettünk részt. Itt már úgy érezhettük, mintha az Androméda-köd felhője a mi agyunkra szállt volna le, s ekkor még jött a Tesla-tekercs, majd a plazmagömb, közben váltóáram, egyenáram, Tesla és Edison, végül mindenféle fénnyel kapcsolatos kísérlet,  majd lángcsóvák "varászolása" egy borszeszégő segítségével. 

Ellentétben csillagász házigazdánkkal (a csillagászok ugye éjszakai életet élnek), mi este 9 órára komolyan elfáradtunk és meg is éheztünk. Így hazafelé betértünk egy pár falatra az egyik "törzshelyünkre", a Boráros téri Mekibe, hogy teli hassal könnyebben jöjjön az álom a szemünkre.