Mesét(?) láttunk a Vígszínházban

„Ha helyén van a szívünk” – szerethetően lírai és szellemes előadás lett a Pinokkió, amit a DNG kollégistáival hosszú várólistán való sorban állás után, végre 2024. április 9-én, kedden este megtekinthettünk a Vígszínházban.  Gyermeklelkű felnőtteknek szóló mese. Egy tündérmese, de egy kegyetlen, kalandos krimi is. A Vígszínház decemberben mutatta be először a Pinokkió című darabot, amit zenés, családi roadmovie-ként aposztrofálnak, és tíztől százéves korig ajánlják a közönségnek. Azóta folyamatosan akkora sikerrel és telt ház előtt játszák, hogy jegyet szerezni rá is „művészet” volt. De nekünk azért sikerült.  A várakozás pedig nem volt hiábavaló.

Presser Gábor szerint „a gyerekeknek nem kell buta zenéket írni. Ők nem buták, csak kicsik.” Ezt a gondolatot a darab ebben az értelemben meg is valósítja. Ami biztos, hogy felnőtt fejjel a Pinokkió nem egy kikapcsolódás az életből, a színes színpadi kavalkád mellett végig a szemünk előtt lebegnek a mindennapi problémáink is. A Vígszínház önmagában is gyönyörű, még előadás nélkül is megér egy látogatást. A Pinokkió díszletei pedig látványban felülmúlták a várakozást, különösen a második felvonásban a hal bendője vagy a tengeri jelenetek díszletei. A Presser Gábor és Sztevanovity Dusán fülbemászó betét dalainak nagy részét már jól ismerték a diákjaim, a reggeli ébresztők alkalmával elégszer hallották ahhoz, hogy a szereplőkkel együtt könnyedén eldúdolhassák. 

A darab legfontosabb tanulsága, hogy bárhogy rángassanak minket a bábmesterek, bármennyire is próbáljanak bennünket idomítani, végül mindenünk meglesz, mert „nekünk helyén van a szívünk.”

Desics Júlia

kollégiumi nevelőtanár