Pócza János (1948 – 2023)

Pócza János 1948. május 6-án Mosonszentjánoson született. Tisztviselői családban nőtt fel, ahol „természetes volt a szülői elvárás a minél magasabb iskolai végzettség megszerzésére”. Ennek megfelelően a középiskola elvégzése után a tanulmányait az ELTE- német-történelem szakán folytatta.

Közel negyed századot áldozott életéből gyermekkori szerelmének, a labdarúgásnak, melyben pályafutása egészen a válogatottságig ívelt.

Profi futballkarrierje után lett tanár a DNG-ben, melyről ő maga így mesélt az iskola 30 éves jubileumára készült kiadványban: „Szerencsémre kiderült, hogy mégsem minden út Rómába, vagyis egyetlen irányba vezet, hanem a sporton kívül is van élet, vannak lehetőségek. Számomra ezt jelentette egy újonnan létrehozott középiskola, a Német Nemzetiségi Gimnázium. A kezdetektől, amit egy malteros gödör körbeállása jelentett, hosszú út vezetett odáig, hogy az iskolából egy országosan ismert és elismert intézmény legyen. Az itt eltöltött negyedszázad számos emlékkel és élménnyel gazdagított.”

Nemcsak szaktanárként volt karizmatikus egyéniség, de egy évtizeden keresztül vezette a történelem munkaközösséget is, illetve volt a közalkalmazotti tanács elnöke.

Kollégaként és diákként nekünk is rengeteg élményünk van Jánosról. Azt hiszem, órákig tudnánk ezeket mesélni. Nagy tudású volt, nagy tiszteletet ébresztett maga körül, folyamatosan tanult és képezte magát. Anekdotái, közmondásai, bölcsessége, diplomáciai érzéke, embersége, humora, derűje, huncut mosolya a tantestület meghatározó és karizmatikus egyéniségévé tette. A tantestület lelke volt, egy olyan kolléga, akihez mindig lehetett fordulni, aki kedves történeteivel, a rá jellemző fanyar humorral gyakran szerzett derűs pillanatokat kollégáinak és diákjainak egyaránt. Tanítványai szerették: néhányuk kedvesen csak „Apóczának” hívta.

1999-től kezdve nyugdíjba vonulásáig egyre súlyosbodó fájdalmas betegsége mellett folytatta a tanítást, nagy szakmai elhivatottságról téve tanúbizonyságot.

Ha csak tehette, nyugdíjasként is visszalátogatott a tanári összejöveteleinkre. Visszavonulása után energiái egy részét a spanyol nyelv elsajátítására fordította, de saját bevallása szerint a honlapunkon keresztül a távolból is nyomon követte az iskolában folyó munkát.

Szomorúan vesszük tudomásul a megváltoztathatatlant. DNG-s tanárok és diákok generációi őrzik meg Pócza Jánost emlékeikben.