Végzősök búcsúztatása a kollégiumban 2024
2024. április 30. kedd 11:27
Minden szülőnek nehéz megélni, mikor gyermekei felnőnek és kirepülnek a családi fészekből. Büszkén, mégis nehéz szívvel engedi ki a nagyvilágba csemetéit, tudván, ennek a pillanatnak is el kellett jönnie.
Kissé hasonlóan éljük meg mi, kollégiumi nevelők is amikor elérkezik a ballagás pillanata. Örömteli, ugyanakkor szomorú momentum minden évben a végzős búcsúztató és most sem volt ez másképp.
Idén sokkal több diáktól váltunk el, mint a tavalyi esztendőben. A ceremónia ezúttal is a klubteremben vette kezdetét, ahol először a csoportvezetőjük, Pozsonyi Pál szólt néhány mondatot a múltról és az együtt töltött öt évről.
Őt Galambos Róbert tanár úr követte, aki Vándor Judit A tarisznya című versével vett búcsút az ifjaktól:
A tarisznya
Nyári alkonyon baktatok,
iskolám kövét koptatom.
Vállamon tarisznyában a gyerekkorom,
fejemben kusza gondolatok.
iskolám kövét koptatom.
Vállamon tarisznyában a gyerekkorom,
fejemben kusza gondolatok.
Mint Ikarosz szállnék az ég felé,
lépteim oly könnyedék,
csak a tarisznya, mint horgonykötél,
nem enged repülnöm még!
lépteim oly könnyedék,
csak a tarisznya, mint horgonykötél,
nem enged repülnöm még!
Mondd, mitől nehéz?
Emlékeimben az él,
a gyermekkor játék, nevetés!
Akkor miért e béklyó még?
Emlékeimben az él,
a gyermekkor játék, nevetés!
Akkor miért e béklyó még?
Mögöttem sok izgalmas év,
mely tarisznyámban lapul emlékként,
s visszahúz a régi, szokott kövek közé,
hogy álmodjam tovább a történetét.
mely tarisznyámban lapul emlékként,
s visszahúz a régi, szokott kövek közé,
hogy álmodjam tovább a történetét.
Ti, sokat látott iskolakövek,
mit mondtok, mit tegyek?
Olvassak a számtalan szemben,
melyekben harmatcsepp pihen?
mit mondtok, mit tegyek?
Olvassak a számtalan szemben,
melyekben harmatcsepp pihen?
Óh, meg van! Tudom már tanárnő!
Én készültem!
A sok év nem hiába telt el,
s válasz oly egyszerű:
Én készültem!
A sok év nem hiába telt el,
s válasz oly egyszerű:
Ne akarjak Ikarosz lenni,
mert ő nem tanult fizikát szegény,
s a Nap emésztő tüzétől
mint ő, a földre hullanék!
mert ő nem tanult fizikát szegény,
s a Nap emésztő tüzétől
mint ő, a földre hullanék!
De Neil Armstrong se akarjak lenni,
hisz ő a Holdra jutott csupán!
Legyek én!
Egy igazi, modern lény!
hisz ő a Holdra jutott csupán!
Legyek én!
Egy igazi, modern lény!
S veletek, általatok,
áthágva a fizika törvényeit,
enyém lehet az egész,
végtelen, örök világ!
áthágva a fizika törvényeit,
enyém lehet az egész,
végtelen, örök világ!
Látod, barátom!
A tarisznya nem húz vissza már!
Kedves iskolám!
Búcsúzom tőled immár!
A tarisznya nem húz vissza már!
Kedves iskolám!
Búcsúzom tőled immár!
Ezt követően Desics Júlia tanárnő vette át a szót, aki Hamvas Béla gondolatait csomagolta a lelki-szellemi tarisznyába útravalóként:
Hamvas Béla: Útravaló
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni,
adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.
A Latinovitsné Hadrik Adrien tanárnő és a kézműves szakkör tagjai által készített búcsúajándékok átadása előtt pedig meglepetésként a kollégium összes diákja énekelte el a Halott Pénz és Byealex közös dalát, az OH IGEN!-t.
Rendhagyó módon az ünnepség ezúttal nem a Kollégium falai között ért véget, hanem egy közös esti bowlingozással zárult nem messze a diákotthontól.
Bízunk benne, hogy miképp a korábbi generációk, úgy a mostani évfolyam sem végleg válik el tőlünk és visszatérnek még hozzánk nosztalgiázni néhanapján.
Pozsonyi Pál, kollégiumi csoportvezető
Képgaléria
A képre kattintva további fotók tekinthetők meg...
